Elhunyt Vámos Tibor, a SZTAKI alapítója

Életének 95. évében hunyt el a Széchenyi-díjas villamosmérnök.

Életének 95. évében elhunyt Vámos Tibor Széchenyi-díjas villamosmérnök, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) korábbi igazgatója, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja – tudatta a kutatóintézet pénteken az MTI-vel.

A Széchenyi-díjas villamosmérnök május 19-én hunyt el.

Vámos Tibor Budapesten született 1926. június 1-jén. A Barcsay utcai Madách Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Ugyanebben az évben munkaszolgálatosként Fertőrákosra hurcolták, ahonnan megszökött, és katonai börtönbe került. 1945 tavaszán iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, 1949-ben szerzett diplomát. 1950 és 1954 között az Erőmű Beruházási Vállalatnál dolgozott, 1950-től 1952-ig az Inotai Hőerőmű építésvezetésének mérnöke, később a Dunai Vasmű építésénél dolgozott építésvezetőként. 1954 és 1958 között Villamosenergetikai Kutatóintézetnél helyezkedett el MTA-ösztöndíjasként, ahol a villamos erőművek és rendszerek folyamatszabályozásával foglalkozott. Kandidátusi értekezését 1958-ban a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozásáról írta.

Érdeklődése hamar az éppen még csak kibontakozó számtástechnika irányába fordult. 1958-tól 1964-ig az MTA Automatizálási Osztályának vezetője volt. 1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapította az MTA Automatizálási Kutató Intézetet, a mai SZTAKI egyik elődintézményét.

Akadémiai doktori disszertációját ugyanebben az évben az erőművek és energetikai rendszerek dinamikus viselkedése a számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában védte meg. 1974-ben a vezetése alatt, az Automatizálási Kutató Intézet és az MTA Számítástechnikai Központ egyesítésével megalakult a mai SZTAKI, melynek 1964 és 1985 között igazgatója volt, 1986-tól pedig az intézet tanácsának elnöke, professor emeritusa.

„Műszaki emberként ugyanúgy ismerte a görög klasszikusokat vagy a modern képzőművészetet és kortárs zenét, értette a társadalomtudományok szempontjait és nyelvét. Rá mindig összekötő láncszemként tekintettek a tudomány és az ipar között” – olvasható a méltatásban.

Vámos Tibor számos nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja, publikációinak száma meghaladja a 270-et, több könyvet írt és szerkesztett. Az MTA levelező tagjává 1973-ban, rendes tagjává 1979-ben választották. 1981 és 1984 között Ő tölthette be az International Federation of Automatic Control, IFAC elnöki tisztjét. 1984-ben a szervezet 9. Világkongresszusának Budapest adhatott otthont.

Kutatói pályája mellett egyetemi pályafutása is kiemelkedő: 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem professzora, 1990-től a Central European University Tudományos Programja mellett működő kuratórium elnökeként dolgozott. 1992-1993-ban a George Mason University, Fairfax/VA Distinguished Visiting professzora, 1993 és 1994-ben pedig a George Mason University Distinguished Affiliate professzora volt.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: egyebek mellett elnyerte az Állami Díjat (1983), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést (1996), a Svájci Akadémia Chorafas-díját (1994), valamint a Széchenyi-díjat (2008). Vámos Tibor 2005-ben megkapta Az év ismeretterjesztő tudósa díjat is, 2009-ben elnyerte a Radnóti Miklós antirasszista díjat. Tudományos életművét 2006-ban Neumann János emlékplakettel díjazták. Tagja volt annak a 35 tudós és közéleti személyiségnek, akik 2000. január 31-én alapították meg a XXI. Század Társaságot, hosszú időn át töltötte be a társaság által alapított Hazám-díj kuratóriumának elnöki tisztségét.

Forrás: MTI

Kép: mta.hu / Szigeti Tamás