Ezek az ukrajnai háború legnagyobb orosz katonai baklövései

Az Armejszkij Szbornyik az ukrán védők taktikáját elemezve sajnálattal állapította meg, hogy igen sikeresen alkalmazzák a lesállásokat és a gyors rajtaütéseket. Mint írják, a lassan és nehézkesen manőverező orosz hadoszlopok ellen jóformán csak ezzel tud sikert elérni egy gyengébb ellenfél.

Az ukránok főleg az erdős, nehezen belátható területeken vagy a településeken belül létesítenek lesállásokat. E kitűnően álcázott tüzelési pontokról váratlan rajtaütéseket hajtanak végre az orosz páncélosok ellen. Néhány fős csoportokban támadnak, többnyire kézi páncéltörő rakétákkal. Az üss és fuss taktikát alkalmazva pár perces harcérintkezés után gyorsan el is tűnnek az oroszok elől.

Az ukrán páncélvadászok azt is megtanulták, hogy ha egy nagyobb menetoszlopot támadnak, akkor először mindig a tartálykocsikat és a lőszerszállító teherautókat kell kilőniük. Csak ezek után érdemes célba venni a tankokat és a lövészpáncélosokat, mert azok üzemanyag és a lőszer hiányában előbb-utóbb úgyis harcképtelenné válnak majd.

Az oroszok elleni másik jól bevált taktika az, hogy éjszaka, néhány fős felderítő egységekkel megközelítik az ellenséges állásokat, majd bemérik azok pontos földrajzi helyzetét és az adatokat gyorsan továbbítják a tüzérségnek. Pár percen belül már érkeznek is a gránátok vagy a sorozatvetők rakétái.

Az ukránok felderítését kezdetben az is segítette, hogy az oroszok a legtöbb rádióüzenetüket kódolatlanul továbbították, vagy éppen civil mobiltelefonokon kommunikáltak egymással. Ezt a súlyos hibát gyakran még a magas rangú orosz tisztek is elkövették. Így történhetett, hogy a háború első hónapjaiban az orosz hadsereg kiugróan nagy számú főtisztet, tábornokot, illetve harctéri parancsnokot veszített.

Az elemzés kitér a két harcoló fél által gyakran használt drónokra is. Ezen a téren is az ukránok az ügyesebbek, bár az oroszok egyre hatékonyabban használják a távolból irányított eszközöket. Kezdetben mind a két hadsereg előszeretettel alkalmazta a kínai DJI cég civil drónjait, főleg tüzérségi felderítésre. Az apró, nesztelenül repülő robotok pontosan be tudták mérni az ellenséges tüzelőállásokat, aztán hatalmas pusztítást végeztek egymás tüzérségi eszközeiben.

Az orosz szaklap szerint az ukránok jórészt ennek következtében vesztették el szinte az összes szovjet/orosz eredetű ágyújukat, így mostanra már jóformán csak az amerikai M777-es vontatott tarackok, illetve a szintén az USA által küldött M109-es, valamint a lengyelektől kapott AHS Krab önjáró lövegek alkotják az ukrán nehéztüzérség javát.

Mindkét oldal tüzérsége nagy veszteségeket szenvedett el az úgynevezett kóborló lőszerek miatt is. Az oroszok Lancet-3 öngyilkos drónjai már több ukrán ágyúval és önjáró löveggel végeztek. De az ukránok által használt hasonló autonóm támadó drónok is komoly veszteségeket okoztak az oroszoknak.

Az orosz szaklap elemzése külön kitér a páncélos erők helytelen alkalmazására. A szerzők véleménye az, hogy a rendkívül magas orosz veszteségeket elsősorban a harckocsik nem megfelelő támogatása okozza. Az oroszok gyakran kísérő gyalogság nélkül küldik rosszul belátható terepszakaszokra vagy épületek közé a tankjaikat, ahol aztán az ukrán páncélvadászok könnyű prédáivá válnak.

Ugyanilyen érthetetlennek nevezik az orosz szerzők azt is, hogy a parancsnokok néha egy oszlopban, egymás után küldik a páncélosokat támadásra, ugyancsak remek célpontot kínálva ezzel a páncéltörőknek. De arra is volt jó néhány példa, hogy a támadás előtt nem derítették fel kellően a védők által telepített aknamezőket. A harckocsiaknák pedig véres rendet vágtak az előretörő orosz tankok és lövészpáncélosok között.

Az Armejszkij Szbornyik keserűen állapítja meg, hogy ezek olyan alapvető hibák, amelyeket átgondolt tervezéssel, körültekintő harcvezetéssel biztosan el lehetett volna kerülni.

Az orosz-ukrán háborúról itt hallhat további információkat:

Nyitókép: Forrás:Twitter/Buschlaid
forrás infostart.hu