Üzleti élet felsőfokon
2024. Május 29. Szerda, Magdolna

Varga Eszter útja a Cápák közöttig

A Cápák között készítői már az első évadban szerették volna, hogy cápa legyen, akkor ő nem akarta.

Most azért csatlakozott, hogy mégis kilépjen a komfortzónájából. Varga Esztertől nem áll távol a csakazértis hozzáállás, ez vitte Szatymaztól a jogi egyetemig, onnan Felcsuti Péter Raiffeisenjéig, majd két saját exitig.

Mostanában izgalmasak lehetnek a vasárnap esték a Csongrád megyei Szatymazon. Az alig ötezer fős község lakói ismerős arcot láthatnak a RTL képernyőjén. Varga Eszter, aki a Cápák között hatodik évadában lett új „cápa” – vagyis a műsorba érkező ötletgazdák és vállalkozók lehetséges befektetője –, Szatymazon nőtt fel egy önellátó családi gazdálkodásban, de máig nem veszítette el kötődését szülőfalujához. Első generációs értelmiségivé képezte magát, a jogi egyetem után banki szakmára váltott, majd üzlettársával több pénzügyi vállalkozást is felépítettek és eladtak. Tíz éve már a kisvállalkozásokat hitelező, közel tízmilliárdos mérlegfőösszegű Pannonhitel Zrt. társtulajdonosa. Szatymazi gyökereire és a falu világhíres sárgabarackjára azonban a mai napig büszke.

Mániákus közösségkereső vagyok

A műsor készítői már az első évadban szerették volna, hogy csatlakozzon, akkor ő nem akart. Most mégis meggyőzte magát, hogy évtizedek tudatos radar alatti létezésből kilépjen a nyilvánosság elé, ha már a felsővezető kliensei coacholása során mindig azt hajtogatja, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik.

„Úgy érzem magam mostanában, mint a búcsúban egy gyerek az édességpult előtt” – mondja Eszter. Visszajelzésekkel a szatymaziak, a régi kollégák, ügyfelek és barátok is megtalálják, és többnyire mindenki nagyon büszke rá. És bár a visszajelzések szinte mindenkit megtalálnak, aki tévés szereplésre adja a fejét, Eszterre különösen igaz, hogy a régi kapcsolatokat nem engedi el. Ma is körbe van véve élete egykori szereplőivel.

Üzlettársával, Bánfai Gergővel húsz éve dolgoznak együtt vállalkozóként. Felcsuti Péterrel, aki a raiffeisenes évek alatt vezetője és mentora volt, alapítványi munka köti össze. Akitől az első coach képzést kapta, konzulens volt a későbbi szakdolgozatához, egy banki ügyfele első befektetője lett húsz éve elinduló vállalkozásának. Kapcsolati hálója a sikeréhez is fontos volt, de nem ezért a legfontosabb.

„Tulajdonképpen mániákus közösségkereső vagyok. A reggel hetes edzőtermi csapattól az alapítványi munkámig közösségek vesznek körbe, egyszerűen ettől érzem jól magam” – mondja.

Életfeladatok

A szüleitől korán megtanulta, hogy ha nem elégíti ki a mezőgazdasági munka, tanulnia kell, ez az egyetlen lehetőség a kitörésre. Amikor a szatymazi művelődési házban angol tanfolyamot indítottak, édesapja azonnal beíratta a testvérével. Szerette volna Szegeden a jó gimnáziumba adni, de nem vették fel, a nem hivatalos indoklás szerint azért, mert féltek, hogy a falusi gyerekek teljesítménye rontani fogja az átlagot. Végül a másik gimnázium orosz szakára került, ahová baksiak, sándorfalviak, kistelekiek és más környékbeliek jártak, és egy kivételes tanár 16 éves korukra középfokú nyelvvizsgáig juttatta őket.

Felvették a szegedi jogi egyetemre, de ismét elutasítottsággal találkozott, amikor külföldi ösztöndíjakra pályázott megfelelő szülői kapcsolatrendszer nélkül. „Ott született meg bennem az a hozzáállás, hogy csakazértis megmutatom.

Nem véletlenül kapjuk ezeket az életfeladatokat, csak nem mindig látjuk rögtön az elején, hogy mire lesz jó egy kudarcélmény.”

Öt évvel később summa cum laude diplomát vitt haza a szüleinek.

1987-ben vezették be a kétszintű bankrendszert Magyarországon. Ekkor indultak el az első kereskedelmi bankok, és az újraformálódó rendszer hangulata leginkább a Vadnyugatra emlékeztetett. Munka viszont akadt bőven. Eszter egy lízingcégnél még a szakmájában dolgozott, de amikor az unicbankos (ma már Raiffeisen) interjúján megkérdezték, hogy nem érdekelné-e az üzleti része a munkának, rávágta, hogy de.

Felcsuti Péter vezérigazgatása alatt Eszter az ügyleteken tanult meg mindent, amit kellett (mellette elvégezte a közgázt). A legendás bankár elvárásai egy extrém felkészült csapatot kovácsoltak, akikhez az időszak emblematikus tranzakciói kötődtek.

„Fantasztikus iskola volt. Pétertől tanultam meg kezdő bankár koromban, hogy a cashflow és a hozam számít, nem csak a mérlegfőösszeg és az árbevétel.

Tudtuk, hogy bizonyos jövedelmezőség alatt nem hagyja jóvá az ügyleteket.

De az sem volt elég, hogy behoztam egy milliárdos nagyságrendű üzletet, pontos kalkulációt várt el arról, hogy mennyi a return on asset, a return on equity és a többi” – mondja Eszter.

Ha valaki új üzletet hozott be, azt az egész bank támogatta. Az új, millenniumi átállás idején például a Molt próbálták behozni ügyfélnek, akik erejük teljes tudatában versenyeztették a bankokat. Az 1999-ről 2000-re való átállás (Y200) totális IT-káoszt és brutális terhelést hozott a csapatokra, de amikor a Mol jelezte extra igényeit egy külön rájuk szabott IT-fejlesztésre, sem a karácsony, sem a kapacitásuk határán túllépő IT-kollégák nem állították meg Eszteréket abban, hogy teljesítsék. „Odamentem Verő Péterhez, az IT-vezetőhöz – mindenkinek mindenki tudta a nevét –, és kértem, hogy ezt oldjuk meg. Ő zokszó nélkül újratervezett, és megcsináltuk.

Mindenki összefogott, amikor össze kellett, de annyit dolgoztunk, hogy az elképesztő” – emlékszik vissza Eszter.

Exitek

Harmincéves korára a Raiffeisen budapesti nagyvállalati hitelezési részlegének vezetője lett. Már volt lakása Pesten, autója, egzisztenciája és perspektívája a még előrébb jutásra. Mégis megmozgatta, amikor kollégája, Bánfai Gergely győzködni kezdte egy közös vállalkozás indításáról. 2004-ben, tíz év Raiffeisen után ki akarta próbálni az erejét vállalkozóként, a társ és a fókusz adott volt, már csak magát kellett újra felülmúlnia.

Egy pénzügyi vállalkozás és egy kereskedelmi bank is Magyar Nemzeti Bank által felügyelt intézmény, a fő különbség köztük az, hogy a pénzügyi vállalkozás nem gyűjthet betétet, nem vezethet számlát, csak az engedélyezett tevékenységet végezheti, mint például a hitelezés. A finanszírozást külső refinanszírozóktól kell előteremtenie, de a kölcsön a saját mérlegében van. A kereskedelmi bank ezzel szemben számlát vezet, betétet gyűjt és egy jóval magasabb tőkekövetelménynek kell megfelelnie.

A Central European Credit Zrt. magánszemélyek hitelezésével foglalkozott, de a biztonságos elinduláshoz szükséges több százmilliós nagyságrendű tőkéhez befektetőket kellett keresniük. Jó néhány ajánlat után végül Nobilis Kristóf, az ingatlanfejlesztő (és a friss családi listánkon is szereplő) BIF, az Index és a Portfolio-lapok egykori tulajdonosa szállt be a CEC Zrt.-be nagybefektetőként. Neki még Felcsuti Péter mutatta be Esztert, amikor banki kapcsolatokat keresett induló vállalkozásához.

„Eszter olyasvalaki volt, akiről azonnal feltűnt, milyen tehetséges, milyen jól érzi az ügyfél igényeit. Ez egyáltalán nem volt magától értetődő a kilencvenes években. Akkoriban nem volt sok jó bankár” – mondta a Forbesnak Nobilis Kristóf, aki elsősorban Eszter személyisége és tudása győzött meg a beszállásról.

Bánfai Gergő komoly prezentációt rakott össze a tárgyaláshoz, benne volt minden a tervezett megtérülésről. Végül Nobilis egy számukra jóval megengedőbb és kedvezőbb struktúrát fogadott el. Nobilis szerint ez azért volt, mert jogászként és nem közgazdászként nézte át az ajánlatot. „Én abban voltam érdekelt, hogy ők lelkesen, nagy elköteleződéssel legyenek benne, mert akkor nekem is jobb lesz. Arra ez az ajánlat alkalmasabb volt” – mondta.

2008-ra a CEC-nek 10 milliárd forintos mérlegfőösszege és 600 millió forint fölötti likviditása volt, amikor az FHB bekopogtatott értük. Már volt leányvállalatuk és lízingcégük Horvátországban, épp további nemzetközi finanszírozási piacokra terveztek kilépni. Közel kilencmilliárd forint hitelt helyeztek ki az FHB felvásárlási ajánlatáig. Nobilis nem kifejezetten örült az eladásnak. „Szerettem volna, hogy ez egy hosszabb sztori legyen, és nagyobbra tudjunk együtt nőni. Utána szakmailag kicsit elsodródtunk, de a kapcsolat még mindig nagyon jó közöttünk” – mondja.

„Ha nincs ott a küszöbön a válság, nem biztos, hogy eladtuk volna.

Nagyon jó kis cég volt” – mondja Eszter, majd hirtelen leemel egy csoportképet a polcról, és megmutatja, ki hol tart ma a régi csapatból. Györgyike vezető a Magnet Banknál, Anikó hitelezési vezető a Pannonhitelnél. Eszter nincs rajta a fotón, hisz ez ajándék volt.

Hosszú táv

Az exit után Eszter négy évre kicsekkolt az üzleti életből, hogy férjével, aki addig és jelenleg is mindenben támogatta, családot alapítsanak. Nehéz volt elengednie a gyeplőt, ez idő alatt is cikkeket írt a Baba-mama magazinba. Rá jellemző őszinteséggel taglalta az anyaság mindennapjait. A szülési szabadság alatt elvégzett egy executive coach képzést, és megengedte magának, hogy kicsit élvezze a sikereit.

2007-ben volt kollégáival alapították a CE Faktor Zrt-t, egy faktoring céget, amibe befektetőként szállt be. Ez később az ország legnagyobb bankfüggetlen faktoring cégévé nőtt harmincmilliárd forint éves faktorált forgalom mellett. 2014-ben a Magnet Bank vásárolta meg elhozva ezzel Eszter és Gergely második exitjét.

A Pannonhitel 2013-as alapítása már több tapasztalattal zajlott, ezért lett ideje azzal is foglalkozni, hogy hosszú távra milyen céget építene. Olyan üzletemberként aki a teljes szakmai életét for profit elvárásokban töltötte, különösen megérinti, amikor felidézi, hogy mit hoznak létre nonprofitok. Meg is hatódik.

„Nagyon sokat ad egy embernek, amikor átélheti más örömét. Amikor felmegy a színpadra a BAZ megyei roma gyerekzenekar, és életükben először megtapsolják őket.”

Öt éve kiemelt támogatók a Bridge Budapest oktatási spinoffjában, az Edison Platformban. Eszter a saját gyerekeinél is figyel arra, hogy tapasztaljanak alternatív oktatási módokat, a kínai két tannyelvű iskolába járó fiát és lányát rendre beíratja az edisonos iskolák némelyikébe is.

Az Edison és Bridge Budapest nagykövetségbe Pistyur Verával, a szervezet alapítójával való ismeretsége húzta be Esztert. Felcsuti Péterrel, a Raiffeisen egykori vezérigazgatójával is együtt dolgoznak a Kiút Programban, ahol a részt vevő roma vállalkozókat a Pannonhitel hitelezi. És élete más fontos szereplői is rendre a közelében maradtak.

„Másik főnököm, Farkas Gábor a mai napig a Pannonhitel felügyelőbizottságának elnöke, Albrecht Ottó, aki ügyfelem volt, tulajdonostársam lett. De Szabó Gabi, akitől az első coach képzést kaptam, most segített végig konzulensként a teológiai főiskolán – sorolja– Jó érzés látni, hogy nemcsak anyagi eredménye van mindannak, amiért dolgoztam.”

forbes.hu

Fotó: RTL

További híreink